Krúdy Gyula: Búcsú Senki-Szigetétől

" Ismerik önök az Aranyember bűbájos, elandalító és szívcsónakáztató históriáját? A Tímár Mihály nevű komáromi hajósgazdát, aki a Vaskapu környékén, az úgynevezett Senki-szigetén találja fel boldogságát egy öreg asszonyság és egy fiatal hölgy társaságában, azt a boldogságot, amelyet valamennyi aranyán és hajóján nem tudott megvásárolni Komáromban? Az „élő alabástromszobortól” – Jókai még így nevezte a hűvös vérmérsékletű nőket –, hűséges feleségétől lopva menekült a komáromi hajós a Duna elhagyott szigetére, ahol a rác hölgyek a sziklafalon várják. A legideálisabb házasságtörő regény az Aranyember. (...) A Senki-szigete azóta is fel-feltünedezik a szentimentális férfiak képzelődéseinek folyóján, mint egy halkan zenélve úszó hajó. A boldogtalan és megnyugvást nem találó férfiak Senki-szigetére vágyakoznak, ahol Noémi kitárt karral vár rózsafái között minden derék és szenvedő férfiút. (...)
Csapfi, a korábban említett szélhámos (aki vénségére naplót szerkesztett) abból tengette-lengette életét, hogy elkalauzolta az utasokat Senki-szigetére. Olykor egy erdélyi falucska, havas vagy tanya szerepelt a sziget gyanánt, máskor valóban hajóval vitte a szerető párokat a Vaskapu felé, ahol a csendes szigetet megközelítették. Jókai fantázia ihlette rózsafái helyett sivár mohamedán házakat talált az utazó, ámde mindenért kárpótolt az illúzió. Ez a bizonyos Csapfi Senki-szigete ügynökének nevezte magát. Jó darabig szélhámoskodott Pesten, megrontott néhány fiatal életet, veszélybe csalt rajongó dámákat, bajba sodort titkos szeretőket, midőn Senki-szigetére kormányozta őket, honnan csak nagy bajjal, néha egy egész élet csalódásának árával tudtak visszatérni. (...)

Ki hisz ma Senki-szigetében, ha nem a színház deszkáin látja az Aranyember című eredeti drámában? Van olyan ábrándos szív, amely a csendes, rejtett, zavartalan boldogságért dobogna korunkban, midőn bizonytalan a vonatok és gyorsparasztok járása, az erdélyi havasok kertjeiből durva kezek tépik le az őszi rózsát, a dunai szigetet az ellenséges tüzérség célpontnak választotta, és csaknem hajszálon függ mindnyájunknak az élete? Hol van az a Csapfi, e romantikus hazug, aki manapság elhitetné a szenvedő szívekkel, hogy feltalálható Senki-szigete s rajta a boldogság?
A múlt idők bágyadt aranyán elkáprázik szemünk, amíg a színházban a száz esztendő előtti és még néhány év előtt valódinak vélt történetei elvonulnak előttünk. Csodálatos, zsongító regényesség áramlik a régimódi drámából, a szép színésznők szavaiból és kopott bútorokból.
Ilyen volt valamikor Magyarországon az élet? – kérdezzük magunkban, mintha egy messzi tartományban járnánk, ahol egykori ismerőseink mind a temetőbe kerültek. "

In: Pest a világháborúban