„Szokatlan melegséggel köszöntött be az 1706-ik év tavasza. A fák, bokrok kilombosodtak, a rét, ameddig ellátni — olyan, mintha egyetlen nagy virágszőnyeggel takarták volna be. Még a délutáni napnak is akkora heve van, hogy legombolja a válladzót arról a pompás csapatról, mely a pozsonyi országúton halad. Elől heroldok, fényes udvari pázsik, majd egy svadron dragonyos. Végül udvari méltóságok következnek, színes menetben, körülfogva az út közepén gördülő, ezüstveretes, kordovánbőrből való díszhintót. „
Honlapunk teljes kínálata
- Szerző: Gulácsy IrénKiadva: Budapest, 1938Kötés: egészbőrOldalszám: 251 + 258 + 316Állapot: jóVásárlás: kérjük, hogy várja meg a visszaigazoló levelet, mert az átvétel ezután lehetséges az üzletben.
- Bibliofil aranyozott egészbőr-kötésben.Cikkszám:31817/1Szerző: Gulácsy IrénKiadva: Bp, [1937, ]Kiadó: Singer és WolfnerKötés: egészbőrOldalszám: 223, 294, 361p;Állapot: jóVásárlás: kérjük, hogy várja meg a visszaigazoló levelet, mert az átvétel ezután lehetséges az üzletben.
"Kaplay Demeter jött, az őszhajú prímás. Ő csak mostanra ért ide az almási veres márványkoporsótól, ahol a fehérvári házigazda-préposttal imádkozván és könnyezvén, azt is végigvárta, míg az Anjou címert a kápolna falába beeresztik....
Bántódottan emelte fel pásztori kezét:
- Urak-urak..! Lajos teteme alig még hogy kihült..! S hozzá itt, az egyház falai közt..!
Nagyon sértette ez.
Jó, hogy agg szemével a jövőbe nem pillanthatott! Láthatta volna - - - saját magát, amint majd holnap Anjou Lajos leányát megkoronázza... S rá három évvel megintcsak önmagát, amint ugyanazt a szentkorona jelvényt: egy bitorló fejére helyezi, még ugyanazon törvényesen megkoronázott Anjou-leány életében...
De hát tévedhetett gyarló emberi természetében, - tévedhet más is, míg e lángfejű ifjú nép eléri európabeli nagykorúságát s azon magaslatokig jut, melyeket részére egy látnok-király ihletes szelleme egykor megálmodott.
Hány fellobogás lesz addig és hány romolás..! Hány bő és szűk esztendő..! De szűk és bő esztendőkön túl is, feltornyosulásokon és összeomlásokon át is, élet van rendelve a nemzeteknek, melyek mint a folyamok vízcseppjei: el nem fogynak soha."