Rikkantó
Harmat rikkant a fákon, kerten,
életemen,
beleszédül a nap is.
Május robog át síneimen,
majd június,
jön a nyár,
a meleg rokkant derékkal
kaszál,
mocorog, fészkelődik a lét,
aláfekszik a méhdongotta
rét,
s a gondolat most karcsú
szalmaszál,
belém csöppenti színes derűjét.
Eső jön, hó jön és fagyok,
nevetségesen kicsik és
roppant nagyok.
Mit számít mindez? Semmit és sokat,
akárcsak arcodon a pörsenés,
belehalhatsz, de az egész
nem érinti a harcodat.