"Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa."
 

Kiadói, spirállal fűzött, illusztrált kartontáblában.

A kötéstábla kissé töredezett, megviselt állapotú, a belső lapok jó állapotban vannak. 

A kis Anikó naplószerűen leírt élettörténete egy szegény kisleány meséje, akit hőssé tesz az igyekezet, hogy özvegy édesanyja sorsán könnyítsen. Édesanyja érte áldoz mindent, ő pedig az édesanyjáért. Boldogok lesznek így együtt és mikor Anikó nem is gondol reá, megjelenik az igazi királyfi is egy derék, kedves ember alakjában. Benedek Elek szíve egész melegét beleöntötte ebbe a kis regénybe.

Részlet:
A gyermek.
Az 1823-adik esztendőre virradó éjszakán, nehány perccel az óesztendő halála után, egy alacsony, nádfödeles házikót világraszóló esemény színhelyévé avatott az isteni Gondviselés: itt szakadt le a "legszeretőbb" édesanya szívéről Petőfi Sándor. Áll ma is e ház Kiskőrösön, a mai Pestmegye egyik mezővárosában: fenntartja, őrzi a hálás kegyelet. Eben a kétszobás, konyhás házban a költő születését megelőző esztendőben vert szállást egy alacsony, köpcös termetű, magas homlokú és nyilt tekintetű fiatal ember, névszerint Petrovics István, az élete párjával, a kicsiny, törékeny testű, szelíd, nyájas tekintetű Hrúz Máriával.

Kopottas kiadói félvászon kötésben. Javított gerinccel.

Részlet a könyvből:
A gyulafehérvári püspöki palota előtt bérkocsi állott meg. Ketten szálltak ki belőle, egy ünnepélyesarcú, feketeruhás férfi, meg egy fiatal leány.
A fiatal leány karján csipkés takaró alatt nagy csomag. Nem is ketten voltak, hanem hárman. A csipkék alatt egy pici élet szundikált, két virágszirom nagyságú öklöcskéjét gondterhelt homlokához szorítva.
A bejárat alatt hideg szél vágott végig rajtuk. Megyery Emma aggodalommal hajolt a gyermek fölé:
- Meg ne fázzék!...
A lépcsőkön - történelmi évszázadok néma és kopott tanuin -, szembe jött velük a püspök inasa.