Amikor a magyar költészetről gondolkodom, mindig az jut eszembe, milyen különleges dolog az, hogy egy viszonylag kis nyelv milyen hatalmas irodalmi kincseket hozott létre. Gyakran kérdezik tőlem: kik a legjobb magyar költők? A válasz persze sosem egyszerű, mert a költészet nagyon személyes dolog. Ami nekem mélyen megérint, lehet, hogy téged kevésbé. De éppen ez benne a szép.
Most arra gondoltam, leülök, és végiggondolom: kik azok a magyar költők, akik számomra igazán meghatározóak. Olyan alkotók, akiknek a versei újra és újra visszatérnek az életembe. Lehet, hogy ismered őket az iskolából, lehet, hogy rég nem olvastál tőlük. Kérdezem tőled: mikor volt az utolsó alkalom, amikor verset olvastál? Ha régen, akkor talán itt az ideje újra felfedezni őket.
Mitől lesz egy költő igazán nagy?
Sokszor gondolkodom azon, hogy mitől válik egy költő igazán naggyá. A híres versek? A történelmi hatás? Vagy az, hogy generációk érzik úgy, mintha a költő hozzájuk beszélne?
Szerintem a nagy költő egyik ismérve az, hogy időtálló. A versei nemcsak a saját korában működnek, hanem száz évvel később is. Amikor elolvasok egy verset, és azt érzem, hogy rólam szól – pedig a szerző már rég nem él –, akkor tudom, hogy valami különleges dologgal találkoztam.
A magyar irodalomban szerencsére rengeteg ilyen költő van. Most néhányat emelek ki közülük, akik számomra a legfontosabbak.
A klasszikus magyar költők, akikkel mindenki találkozik
Ha a magyar költészetről beszélünk, van néhány név, amelyet szinte lehetetlen megkerülni. Ők azok, akiket már az iskolában megismerünk – és gyakran csak később értjük meg igazán.
Az első ilyen név számomra mindig
Petőfi Sándor.
Petőfi versei elképesztően közvetlenek. Amikor olvasom őket, gyakran az az érzésem, mintha egy barát beszélne hozzám. A szabadság, a szerelem, a forradalom – mind olyan témák, amelyek ma is ugyanúgy hatnak. Nem véletlen, hogy a magyar történelem egyik legfontosabb költője lett.
Ugyanebbe a korszakba tartozik
Arany János is.
Arany egészen más világot képvisel. Nála a nyelv precíz, a történetek epikusak, a gondolatok mélyek. A Toldi például nemcsak egy irodalmi mű, hanem a magyar kultúra egyik alapköve. Néha azt érzem, Arany olyan, mint egy hatalmas tölgyfa a magyar irodalomban: stabil, erős, időtálló.
És persze ott van
Ady Endre.
Ady számomra a magyar modernség egyik legnagyobb alakja. Amikor először olvastam a verseit, bevallom, nem értettem mindent. De éreztem bennük valami különös energiát. Később rájöttem: Ady versei sokszor nem logikával, hanem érzelmekkel működnek.
A 20. század költői, akik mélyen megérintenek
A magyar költészet talán egyik legerősebb korszaka a 20. század volt. Sok olyan költő élt ekkor, akiknek a versei egyszerre személyesek és történelmiek.
Az egyik kedvencem
József Attila.
Ha őszinte akarok lenni, József Attila versei mindig kicsit fájnak. De jó értelemben. Olyan őszintén ír a magányról, a szegénységről, az emberi küzdelmekről, hogy néha szinte túl közel kerül az olvasóhoz. Talán ezért is szeretjük annyira.
Egy másik költő, aki mélyen hat rám:
Radnóti Miklós.
Radnóti versei különösen megrázóak, ha ismerjük az életének történetét. A munkaszolgálat alatt írt versei a magyar irodalom legszebb és legtragikusabb alkotásai közé tartoznak. Amikor az Erőltetett menetet olvasom, mindig elcsendesedem.
A korszak egyik legfinomabb hangú költője pedig szerintem
Kosztolányi Dezső.
Kosztolányi verseiben van valami különös elegancia. Egyszerre könnyedek és mélyek. Gyakran ír a hétköznapi életről, a halandóságról, az idő múlásáról. Olyan dolgokról, amelyek mindannyiunkat érintenek.
Néhány híres vers, amit szerintem érdemes elolvasni:
- Petőfi Sándor – Szeptember végén
- Arany János – A walesi bárdok
- Ady Endre – A föl-földobott kő
- József Attila – Mama
- Radnóti Miklós – Nem tudhatom
- Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség
Ha ezek közül akár csak egyet újra elolvasol, már megéri.
Miért érdemes ma is verseket olvasni?
Sokan azt mondják, a vers ma már nem fontos. Az emberek inkább videókat néznek, sorozatokat néznek, rövid tartalmakat fogyasztanak. Néha én is így vagyok ezzel.
De amikor leülök egy verssel, valami teljesen más történik.
A vers lassításra kényszerít. Nem lehet csak úgy „átfutni” rajta. Meg kell állni egy-egy soron, el kell gondolkodni rajta. És ez a fajta figyelem ma már ritka.
Ráadásul a költészet segít megérteni saját magunkat. Sokszor előfordult velem, hogy egy vers pontosabban megfogalmazta az érzéseimet, mint ahogy én magam valaha tudtam volna.
Hogyan kezdj el újra verseket olvasni?
Ha most azt érzed, hogy régen olvastál költészetet, ne aggódj. Nem kell irodalomtanárnak lenned hozzá. Én sem így közelítem meg.
Inkább így szoktam csinálni:
- kiválasztok egy költőt
- elolvasok 2–3 verset
- megállok egy soron, ami tetszik
- hagyom, hogy hasson rám
Nem kell minden szimbólumot megfejteni. Néha elég csak érezni a szöveget.
És tudod mit? Néha a legjobb módszer az, ha hangosan olvasol verset. A magyar nyelv ritmusa ilyenkor igazán életre kel.
Összefoglaló
Ha engem kérdezel, a magyar költészet elképesztően gazdag. Olyan alkotók formálták, mint Petőfi, Arany, Ady, József Attila, Radnóti vagy Kosztolányi – és még rengetegen mások. Mindegyikük más hangon beszél, más korszakot képvisel, mégis együtt alkotják azt a kulturális örökséget, amelyre méltán lehetünk büszkék. Én mindig azt mondom: ha csak néha-néha visszatérünk egy vershez, már közelebb kerülünk nemcsak az irodalomhoz, hanem saját magunkhoz is. És ki tudja – lehet, hogy a következő kedvenc sorod már egy régi magyar költő könyvében vár rád.
