Sipos Gábor: Értelmiségi életforma a 17. századi Erdélyben
Brassó város „mítosza"
Pál Judit: Az erdélyi örmények és beilleszkedésük
Zákonyi Botond: Nemzetkép és románságkép a 19. századi
Magyarországon
Egyed Ákos: Erdély 1848 őszén. A polgárháború kezdetei
Borsi-Kálmán Béla: Töredékes látlelet az erdélyi románság
sérelmeinek társadalomtörténeti gyökereiről
Sorbán Angella - Dobos Ferenc: Nemzeti jellemvonások
az erdélyi magyarság értékrendjében
 

Sorkiemelővel aláhúzott., golyóstollal jegyzetelt.

Hogy kicsoda Csutkajutka? Bábu vagy gyerek, képzelet szülötte vagy élő valóság? Nos hát ez is, az is. Az író emlékekből, képzeletből és sok-sok valóságrészletből teremtette meg kedves figuráját, Csutkajutkát. Az ő történetével és még több más érdekes és szép mesével ismerkedhetünk meg Mezey Katalin kicsinyek számára írott könyvében. A meséket Mészáros Márta kitűnő rajzai illusztrálják.

Mircea Eliade (1907-1986) századunk egyik legjelentősebb vallástörténésze. Romániában, majd Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig Chicagóban tevékenykedett. Már a harmincas évek végén Bukarestben egyetemi előadásokat tartott, főként a keleti vallások történetéről. 1945 novemberétől G. Dumézil meghívására a párizsi egyetemen tanított, 1956-ban utazott az Egyesült Államokba, ahol 1957 márciusától a chicagói egyetemen adott elő. Főműve az eredetileg franciául megjelent Vallási hiedelmek és eszmék története.

Fekete kopottas félvászon kötésben. Gazdag képanyaggal, egészoldalas és szövegközti fametszetes illusztrációkkal.

Korabeli, kissé kopottas félvászonkötésben.
Dr. Drucher Jenő (1866 – 1926) szőlészeti és borászati szakember könyvtárából

A dedikáció több vonallal áthúzva, de azért olvasható.

Több, mint ezer költeményéből 158-at közlünk, mint vallásos verseinek gyűjteményét. A szó igazi értelmében ezek sem mind vallásos versek. Ám a szó igazi értelmében ennél jóval több a vallásos költeménye. Nem a sorok, a szavak, a „téma” jelentik vallásos voltukat. Sokkal mélyebben istenesek. Kianalizálhatatlanul azok. Önmagára nézve gyötrődik, panaszkodik, sír, kétkedik, majd sugárzik – és nem hisz. De kínzó betegségek közötti örökös gyengeségében – Kolozsvár, Nagyvárad, Budapest és Pécs kórházai és klinikái a tanúi ennek – keresi és gyűjti az életerőt, hogy szolgálni tudjon azoknak, akik figyeltek reá. Olyan, de olyan sokszor volt szomorú. Egy életen át küzdött a szomorúság ellen. Kicsi gyermekkorában kérdezte – édesanyja jegyezte fel – : „miért szomorú a fűzfa? Mikor nem lesz szomorú?” –