Lehet-e olyan nemet mondani amelyik több az igennél? Ezt a nemet az mondta ki, aki Homéros és Joyce mellett egyetlen világirodalmi jelentőségű megmutatója Odysseus alakjának: Dante Poklában a hős elmeséli utolsó útját, a roppant tenger csábítását, mely nem hagyta otthonában, hanem útnak indította... nem bánva, hogy soha nem tér haza, és teste leszáll az örvényes vízfenékre; de az élettel szemben engedelmeskedett a gondolatnak, ennek a nagy metafizikai bújtogatónak, a jelenségek földi káoszára, efemer virágzására, múló lét-habzsolásra nemet mondó erőnek. Így érezte ezt Dante szépnek, s így érezte a transzcendentális érzületű középkor, melynek késői apostola, a modernség palástjába bújt Baudelaire, az utolsó középkori lélek olyan művészetről álmodott, mely "megnyeri az angyalok tetszését"