1931 és 1944 között mintegy 360 film készült, ám sajnos nem mindnek maradt fenn a plakátja; többek közt A kék bálványé is elveszett valahol, így, sokak kedvence, a Hyppolit, a lakáj filmplakátja nyitja a sort. Az időrendben bemutatott anyag alapján nyomon követhető, hogy a filmkészítők és a korabeli plakátkészítő művészek hogyan kívántak kedvet csinálni egy-egy filmhez. Ebben az időszakban az volt az uralkodó nézet, hogy kizárólag a filmben szereplő színészekkel, jobban mondva azok nagyméretű portréival, lehet eladni egy filmet. Ahogy a kiállításhoz készült kötetből is kiderül: „Teljesen mindegy volt, hogy milyen volt a film, ha Jávor Pál vagy Karády Katalin rajta volt a plakáton, a néző bement”.